Egy elkeseredett lány sétál a sötét temetőben,

Egy szál vörös rózsát szorongat remegő kezében.

Bóklászik, majd egy rendezett sírhoz téved,

Melyben az nyugszik, kihez szívét láncolta végleg.

Minden nap ellátogat az öreg temetőbe,

Hogy újra együtt legyen azzal, ki életében egyedül szerette.

Óvatosan letérdel az ezüstszín kereszt lábához,

És hozzásimul a rideg, szürke márványhoz.

Gyöngye testét megvilágítja a hold ezüst fénye,

S a vörös rózsát ráhelyezi a sírkő közepére.

Sápadt arcán hirtelen egy könnycsepp gördül át,

Mikor arra gondol, végleg elvesztette párját.

Ekkor felemeli karját, s óvatosan belenyúl a sír mellett heverő táskába,

S egy pillanat múlva már folyik vére a síron heverő rózsára..