Elhagyott temetőben megtalálod sírom,

Élettelen helyen, egy kis sarokban várom,

Jöjjön végre valaki, ki szeretett engem,

Emlékszik rám, és sose hagy elvesznem.

Kietlen, zord éjszaka volt akkor,

Csendes lépteket hallottam a havon.

Közeledett felém valaki, aki egykor szeretett,

Te vagy az, érzem, azonnal itt leszel mellettem.

Mikor sírom mellé léptél,

Az egyik fáról egy ágat téptél,

Letérdeltél, majd sírni kezdtél,

Könnyedből érzem, már megértettél.

Keresztemre tetted a kis ágat,

Zokogtál, tudtad itt senki se láthat,

Elővetted táskádból a késed,

Gondolkodtál, mit kellene tenned.

Nevemet nézted, ahogy megcsillantja a hold fénye,

Eldöntötted, vége, s felemelted késed,

Ne tedd ordítottam némán, de senki sem hallotta,

Megtetted, ráestél ezüstös síromra.

Meghaltam érted, mert azt hittem, nem szeretsz,

Meghaltál értem, mert velem együtt más képp nem lehetsz.

Eltelt egy év, megtaláltak síromon,

Mellém temettek, egymással maradunk mindenkoron...