Mikor síromon kínyílik az első szál virág,

Gondolj rám, s hogy akkor el mért hagytál.

Ha nem tetted volna, lehet még most is élnék,

Az élők közt csendesen szenvedhetnék.

Nem adtam volna fel, csak úgy a semmiért,

Nem haltam volna meg, soha senkiért.

Még most is élnék, s melletted lennék,

Magamban kárt tényleg soha nem tennék.

Ha akkor nem hagytál volna végleg magamra,

Láthatnálak, foghatnál karodba.

De megtetted, tőlem elmentél,

Jegyezd meg; végleg elvesztettél!

Ha egy hideg éjjel, még gondolsz rám,

Egy szál virág, talán ami nekem jár.

Helyezd a síromra, és imádkozzál értem,

Megbocsátok neked, ha ezt kéred.

Minden miben hittem, végleg a múlté már,

Összeomlott álmok, egy emlék vagyok csupán.

Egy sírhalom emlékeztet csak rám,

Melyen kinyílott egy szál virág.