Negyed napja
folyton Veled álmodom,
Hiányzol és
féltelek oly’ nagyon.
Negyed napja
újra Te vagy minden gondolatom,
Elmerengek,
s eluralkodni magamon hagyom.
Negyed napja
furcsa érzések keringnek bennem,
Aggódom
érted, hisz nem tudom, hogy lehetsz.
Negyed napja
ismét fellángoló tűz közepette szenvedek,
Egyre
gyengülök, s azt érzem menten megveszek.
Negyed napja
újra csak Rád gondol szívem, s lelkem,
Épp akkor,
mikor már kezdtem úrrá lenni mindezen.
Negyed napja
megint körülötted forog a világ,
És mindez
pár álom miatt, melyért senki sem hibás.
Negyed napja
újra szüntelen Téged kereslek,
És félek,
hogy életed egy része újfent keserves.
Negyed napja
ismét tűrhetetlen emésztget a fájdalom,
S lényegében
sajnos ezt tovább már nem bírom.
Negyed napja
azt várom, hogy végleg vége legyen,
S megtudjam,
hogy életed rögös útja végre egyenes.
Negyed napja
azt akarom, hogy végre megtörténjen,
Örökre
elalszom, Veled álmodom, s lelkem többé fel ne ébredjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése