Érzem, ahogy szívem egyre lassabban ver,
Érzem, hogy e világtól már semmi nem kell.
Érzem, ahogy lélegzetem lelassul,
Érzem, itt a végem, lelkem végre szabadul.
Egy maréknyi gyógyszer, melyet érted vettem be,
Egy apró vágás, mely csak Rád emlékeztet.
Vérzik a csuklóm, szívem lassan megáll,
Meghalok, így már többé senki se bánt.
Itt van a halál, most már meg se mozdulhatok,
Utolsó másodpercben is csak Rád gondolok.
Mért tetted ezt velem? Miért hagytál végleg magamra?
Meghaltál, s most én is ezt választom bánatomban.
Szívem megállt, testem hideggé vált,
Fehér testem a padlón hever már.
Vége hát minden szenvedésemnek,
Magam mögött hagyom a fájó emlékeimet.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés